~
7. rész~
Újabb napra virradt. Álmosan nyújtóztam
egyet, majd kibújtam takaróm alól, és felültem az ágyon. Az órámra
pillantottam, ami tizenegy óra hat percet mutatott. Rémülten villantak meg
szemeim, majd azon nyomban a fürdőbe rohantam, hogy megmosakodjam és
felöltözzek. Te jó ég, mennyit aludtam! Sosem volt szokásom ilyen sokáig
aludni, legkésőbb kilenckor mindig felkeltem. Mi történt velem?
Csaknem tíz perc alatt embert faragtam
magamból, és lesiettem a konyhába.
- Jó
reggelt, Nagyi! – köszöntem neki hangosan, és megöleltem – Ne haragudj,
rettenetesen elaludtam. Ma nekem kellett volna boltba mennem – haraptam be alsó
ajkaimat félve, és bűnbánóan néztem nagymamámra.
- Ugyan,
drágám, semmi gond. Megesik az ilyen. Különben is jót tett nekem ez a reggeli
séta. Egyébként pont fel akartalak kelteni, van itt valaki, aki téged keres –
jelent meg egy apró mosoly az arcán, én azonban értetlenül meredtem rá.
Engem ugyan ki keresne itt?
- Ki
az? – tettem fel a kérdést, de Nagyi csak két poharat nyomott a kezembe, majd
megfordított és a nappali irányába lökött.
Kissé összezavart a viselkedése, és
ideges lettem, de mikor megpillantottam Chanyeolt a kanapén, megkönnyebbültem.
- Chanyeol!
Szia! – széles mosoly húzódott arcomra, és örültem, hogy itt van. Bár kissé
meglepett jelenléte és furcsán is éreztem magam, mert még sosem történt velem
ilyen, jól esett, hogy nem kell kételkednem benne. Nem volt miért aggódnom, és
mindaz, hogy a tegnapi nap csak egy álom volt, csak egy ostoba gondolat maradt.
- Szia,
Minseo! – mosolyodott el, mikor meglátott. Odaadtam neki a narancslevet, majd
helyet foglaltam mellette.
- Mi
járatban errefelé?
- Be
akarlak mutatni a barátnőmnek. Hamarosan megérkezik, gondoltam kijöhetnél velem
elé.
- Nem
fog furán kinézni, ha egy lánnyal várod őt? Nem hiszem, hogy Kyunghee örülne
neki – húztam el a számat, és kissé aggódva pillantottam rá.
- Jaj,
dehogy – nevette el magát Chanyeol – Kyunghee egyáltalán nem ilyen, nem
féltékeny típus. Na, gyere, menjünk. Persze, ha csak nem gond – kelt fel a kanapéról.
- Hát,
ha neki nem gond, akkor mehetünk.
A buszmegálló csak két utcányira volt
tőlünk, így viszonylag hamar odaértünk. A busz néhány perc után meg is
érkezett, páran leszálltak, és körülbelül ugyanannyian fel is, majd már tovább
is ment. Chanyeol amint megpillantott leszállni a busz hátsó részén egy barna
hajú, fiatal lányt, odament hozzá és megölelte. A barátnője mosolyogva bújt
hozzá, és egy csókot hintett a fiú ajkaira. Akaratlanul is, de elmosolyodtam,
és kicsit zavartan fordultam el a másik irányba.
- Be
szeretnék neked mutatni valakit – hallottam meg Chanyeol hangját, amint
visszaért mellém, és csak ekkor fordultam ismét feléjük. – Ő itt Minseo.
Minseo, ő a barátnőm, Kyunghee.
- Áh,
szia, nagyon örülök, hogy megismerhetlek – ajkai kedvesen mosolyogtam rám, majd
hirtelen magához húzott, és megölelt. Teljesen ledermedtem a hirtelen jött
érintésétől és viselkedésétől; erre egyáltalán nem számítottam, és annyira
meglepődtem, hogy elfelejtettem visszaölelni, ami neki is feltűnt. Elengedett
és félve fürkészte arcomat. – Valami baj van? – pillantott barátjára, majd
ismét rám, de mindketten ugyanolyan értetlenül meredtek rám.
- Nem,
semmi, csak… - tértem észhez, és kínomban elmosolyodtam – Csak nem vagyok
hozzászokva ahhoz, hogy megöleljenek… Tudod… nem sok barátom volt… - zavaromban
újból elpirultam és tekintetem az utcasarkon épp beforduló buszra tévedt.
- Óh,
vagy úgy. Ne haragudj, nem tudtam – szabadkozott Kyunghee és hátrébb lépett egy
lépést.
- Semmi
gond – legyintettem és elmosolyodtam, de ez inkább egy kínos vigyorgás volt.
Idegesen hátratűrtem az egyik hajtincsemet és kerültem a szemkontaktust, de
szerencsére Kyunghee és Chanyeol is hamar túltette magát az előbbi kellemetlen
helyzeten.
- Hallottam
Chanyeoltól, hogy nemrég költöztél ide. Hogy tetszik a környék?
- Igen,
két napja lakom itt nagymamámmal. Eddig nem sok helyen voltam, de jobb, mint
Szöul.
- Miért?
Ennyire nem szerettél ott lenni?
- Nem
igazán. Tudod, nekem túlságosan zajos volt, és utáltam a tömeget. Itt sokkal
csendesebb, és minden olyan nyugodt.
- Óh,
pedig én olyan szívesen ellátogatnék Szöulba. Mázlista vagy, hogy ott élhettél.
Kár, hogy ilyen messze lakom.
- Ugyan,
Kyunghee, ne csüggedj, majd a következő évfordulónkon oda megyünk – mondta
Chanyeol mosolyogva, mire az említettnek felcsillantak a szemei.
- Komolyan?
Tényleg? Nem viccelsz? – Kyunghee arcára olyan boldogság ült, amit még sosem
láttam embereken. Alig három perce sétálhattunk, de a kisugárzása olyan erős és
ragyogó volt, hogy biztos voltam abban, ez a lány egy földre szállt angyal. –
Köszönöm!
Kyunghee barátja nyakába ugrott és olyan
erőteljesen ölelte meg, hogy szegény srác alig kapott levegőt. Hogy tud egy
ilyen apróságnak ennyire örülni? Szöul alig két és fél órára van innen,
akármelyik hétvégén leugorhatnának oda. De ő mégis olyan volt, mint egy öt éves
kisgyerek, aki most kapta meg élete első babáját, és emiatt egyszerűen
csodáltam őt.
- Mikor
lesz a következő évfordulónk? – engedte el Chanyeolt, és úgy tett, mint aki
elgondolkozik, majd hirtelen megállt és összevont szemöldökkel nézett a fiúra,
aki ajkait beharapva próbálta visszatartani a nevetést. – Te kretén! Az még
majdnem egy év!
Chanyeolból ekkor kitört a nevetés,
Kyunghee pedig vele kuncogott, miután egy hatalmasat ütött a srác tarkójára.
Nem tudtam nem mosolyogni én is a helyzeten. Ők ketten olyan tökéletesek voltak
és annyira ennivalóak. Régen sok időt töltöttem az emberek tanulmányozásával,
akár a szobám ablakából néztem őket, akár kint voltam egy közeli parkban. Sok
fiatal párt láttam ilyenkor, de egyikük sem volt olyan összeillő, mint ők. És
emiatt kicsit irigy is voltam rájuk, hisz nekem nemhogy lelki társam nem volt,
de még barátaim sem. Ez a tény mindig elszomorított, de nem tehettem semmit.
Mindenesetre jó volt őket nézni.
- Majd
egyszer elviszlek Szöulba, ha gondolod – csúszott ki a számon, mire Kyunghee
arca ismét felragyogott, és ujjongva a nyakamba ugrott.
- Úh,
bocsi – engedett el, amint észbe kapott, mit mondtam neki percekkel ezelőtt –
Köszönöm.
Vidáman sétáltunk tovább az utcán. Nem
tudtam, miért mondtam azt, hogy majd én elviszem, és emiatt kissé bűntudatom
támadt. Nem terveztem soha visszamenni Szöulba, és nem is értem, miért ígértem
egy vad idegennek egy ilyet. Mi ütött belém? De mégis, Kyunghee boldogságát
látva nekem is jobb kedvem lett, és nem görcsöltem ezen.
A nap nagy részét a két újdonsült
barátommal töltöttem, amit még mindig nehezen szoktam meg. Már maga a gondolat
is furcsa volt, hogy én valakiket ilyen rövid idő után barátnak nevezhetek.
Noha felmerült a veszély, hogy csak kihasználnak, elvetettem ezt a gondolatot.
Miért tennék? Hisz nem is ismernek. Mi jó származna abból, ha engem átvernek?
Ráadásul egyikük sem tűnt olyan alaknak, hogy ilyet tenne. Persze, a látszat
néha csal, de az életben is léteznek még normális emberek, és én miért ne
ismerhetnék ilyen embereket? Egyszer engem is érhet szerencse, nem? És különben
is… ha nem kockáztatok, honnan tudjam, hogy nem valódiak?
*-* De cukik :DD Hát én is megzabálom őket :33 Én is jókat mosolyogtam a szerelmes páron.Hát igen, jó dolog ha az embernek vannak/van barátai/barátja, nekem volt hasonló ._. elég rossz érzés volt T.T.De a kpop másik,jobb barátokat adott nekem és erőt, bátorságot <3 Most már vannak igazi barátaim :D <3 Akikre számíthatók :)).Vissza térve a ficire nekem jó a képzelőerőm és hát... nagyon cuki volt az egész :D Nekem is kell egy ilyen pasi csak JiMin oppába XD <3 <3 <3 Hiába... jól írsz... :D Érdekes hogy egyszer a lány szempontjából egy most már vidám történetet írsz, míg a lány powja után egy Taosat, ami titokzatos és elég szomorú dolgok vannak ott :D Egyre jobban belemélyedek >< Hozd gyorsan a kövit!^^
VálaszTörlésUgye? Én is nagyon szeretem őket, olyan édesek^^ Kell a történetbe pozitív dolog is^^
TörlésIgen, ismerős, a kpop nekem is sokat segített és sokkal több barátra tettem szert, ráadásul nyitottam is vagyok, mint voltam^^ Úgyhogy ja, a kpop csodákra képes =D
Naja, a két szál teljesen eltér, érdekes lesz majd, mikor összekapcsolom a kettőt :D
Köszönöm, hogy írtál, nagyon jól esett^^
Szia!
VálaszTörlésAz ébredős jelenet ismerős, én hétvégente is mindig legkésőbb kilenckor már vigyázzban állok, nagyon ritka, ha tovább alszom, és olyankor szinte mindig szidom magam, hogy ennyi ideig tudtam lustálkodni xD
Kyunghee nagyon aranyos teremtés, kis lelkes, taláán túlságosan is, de szeretem az ilyen karaktereket, hiszen színt visznek a történetben, nevetést váltanak ki az olvasóból egy-egy gyermekibb megnyilvánulásukkal, beszólásukkal :) Minseo reakcióját is megmosolyogtam a találkozásukkor, teljesen érthető ez a viselkedés, remélem a továbbiakban jobban feloldódik a szerelmesek mellett és minden aggálya eltűnik :) Chanyeol és Kyunghee valami iszonyúan édes pár már most is *-* Komolyan, ilyenkor elkap az irigység, hogy mellettem nincs senki, aki ennyire jó társ lenne mint pl. Chanyeol T__T vagy akár az egész Exo *o* Lehetetlen lenne közülük választani, annyian vannak, mint az oroszok és mind egytől egyig piszok jópasi. Hát ez merénylet a világ ellen, a fanok ellen. ;;;
Na de komolyan, mikor fog már Minseo és Tao talákozni? *-* Én már azt várom nagyon de nagyon de nagyooon! ~
Szia!
TörlésHuh, nekem az alvás mindig változó, hol délig alszom, hol reggel 7-kor fent vagyok xD
Kyunghee-Chanyeol párost én is imádom, ahogy mondtad, kell a történetbe pozitív ember, akik jóságot és vidámságot sugároznak =D Mindketten vidám és kiegyensúlyozott szereplők, ezért is illenek össze. És teljesen egyetértek, az EXOban bárkit elfogadnék magamnak =D
Hehe.... az még messze van :P