Köszönet, érdekességek, kérdőív

Sziasztok!

   Most, hogy vége a történetnek, először is szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan olvastatok, és véleményeztetek szinte minden résznél.^^ Köszönöm, hogy szántatok időt arra, hogy írjatok nekem pár sort, még ha erre csak időnként került sor. Imádtam olvasni a véleményeiteket, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy volt, amikor ti befolyásoltátok a történet folytatását. :P Azt hiszem, ez lett a legsikeresebb irományom, pedig egyáltalán nem számítottam rá.

    Tudom, a cselekmény eléggé lezáratlan lett, ami nem véletlen, hiszen tervezek majd extra részeket hozni, amikben sok mindenre kaptok választ, de erre egyelőre még várni kell.

    De nem is ez a lényeg most. Összeírtam pár dolgot a történetet illetően, néhány adatot, és háttér információt, hogy mi miért lett úgy, ahogy. Ez körülbelül 5 oldal lett.... Hosszabb, mint az átlag részek. :D

Figyelem!

Az érdekességek SPOILERT tartalmaznak!

   Kérek mindenkit, hogy csak akkor olvassátok el, ha már a történet végére értetek, mert különben saját magatoknak lövitek le a poént.
   Ha még ezek után is felmerült bennetek bármiféle kérdés, nyugodtan írhattok itt, vagy akár a facebook oldalamon, ask.fm-en, vagy személyesen, ahol szeretnétek, és nektek jobb, szívesen válaszolok bármire. :)

>> TOVÁBB AZ ÉRDEKESSÉGEKHEZ <<

    És akkor jöjjön a szokásos kérdőív is, ami az elmúlt történeteimhez mindig készült. Remélem, hogy ha már ilyen sok olvasóm volt, akkor lesznek néhányan, akik kitöltik ezt is. Oldalt láthattátok a szavazást, ez alapján úgy néz ki, hogy körülbelül 56-an olvastátok a történetet, ami azért elég durva. o.O Komolyan, ez engem nagyon sokkolt, én 30-nál többre nem számítottam, erre majdnem kétszer annyian jeleztek vissza. Persze, lehet, hogy azért ennél kevesebb, mert másik böngészőről is szavazott ugyanaz az ember, de akkor is durván sok, úgyhogy ezért is rettentő hálás vagyok nektek!

    Mindegy is, nem húzom a dolgokat. Íme a kérdőív:

>> KÉRDŐÍV KITÖLTÉSE <<

Köszönök szépen még egyszer mindent! ^^

Érdekességek a történetről

Érdekességek a történetről

§  A történetnek 2014. június 23-án álltam neki, megírása összesen 1 évet, 7 hónapot és 13 napot vett igénybe. Az ötlet egyébként 2014. május 27-én merült fel bennem.

§  Összesen 180 A4-es oldal lett wordben, ezzel pedig a leghosszabb irományomnak számít. (Az eddigi rekord a Nightmare I. évada volt, 165 oldallal)

§  Összesen 58 részes, plusz a prológus és az epilógus. Egyébként ez az első történetem, aminek van prológusa és epilógusa.

§  A történet egésze 2 hónapot és 12 napot ölel körbe.

§  A történetet Dean R. Koontz – A túlélő című könyve ihlette.

Amikor kommunikáció órára könyvekről kellett véleményt írni, én ezt választottam a három közül az egyiknek és ebben a könyvben emberkísérletekről is van szó. Ekkor merült fel bennem, hogy én is szeretnék írni ilyen témában, azonban ehhez nem volt elég tudásom. Mivel akartam farkasos történetet is írni, ráadásul az EXO tagokkal, úgy döntöttem, ezeket mind egybevonom, és egy történetként kezelem őket.

§  Azért lett a történet címe Moonlight, mert egyrészt a farkasokhoz köthető a holdfény, másrészt pedig az EXO-nak van egy ilyen száma, aminek bár köze nincs a történethez, amikor elkezdtem írni, akkor az volt a kedvenc számom.

§  Míg a prológus Taoról szól, addig az epilógus Minseoról. A két „rész” utolsó mondata nagyon hasonlít egymásra:

(Prológus: Hogy ki vagyok én? A nevem Huang Zitao. Én vagyok a 68-as számú farkas.

Epilógus: Hogy ki vagyok én? A nevem Park Minseo és meg fogom találni a boldogságom.)

§  Ugyan ez nem derül ki pontosan történetből, de az első rész augusztus 17-én játszódik (csak annyi említést teszek, hogy augusztus van, és két hét múlva kezdődik az iskola), míg az epilógus október 29-én. Teljesen véletlenül alakult így, az időpontoknak nincs lényege, illetve csak annyi, hogy október 29-én született a nővérem, de ez se volt így tervezve, hogy ekkor fejeződik be.

§  Két olyan nap van a történetben, amiket nagyon sok, összesen 8-8 részen keresztül részleteztem. Az egyik augusztus 18-a, amikor is Minseo elköltözik Dalseongba és megismerkedik Chanyeollal, majd a többiekkel. A másik ilyen nap október 8-a, a szökés napja. További érdekesség, hogy a szökés és a kempingben töltött napok összesen 19 részt ölelnek fel, ez körülbelül 4 nap a cselekményben.

§  A való életben is 2015. október 8-án volt vérhold, ami nagyon ritka jelenség, ezért is ekkor szöktek meg a farkasaink.

§  Azért Dalseongban játszódik a történet, mert amikor helyszínt kerestem, akkor elővettem egy Dél-Korea térképet, és random ráböktem egy helyre és ez volt az első.

§  Kyunghee a legjobb barátnőm, és bár őt nem terveztem bele a történetbe, mikor meséltem neki, hogy írok egy EXO-s fanfictiont, mondta, hogy írjam bele őt is és beleírtam. Eleinte attól tartottam, hogy nem fogom tudni így összehozni a történetet, de igazából ez még jól is jött, mert így legalább az elején tudtam húzni Minseo szemszögéből a dolgokat.

§  Gondolom arra is kíváncsiak vagytok, hogy mi alapján kapták meg a szereplők a szerepeiket. Nos, különösebb oka nem igazán van, de lássuk őket részletesebben:

Tao: ő a nagy kedvencem, ezért lett a főszereplő.

Kris: ő a másik kedvencem, emiatt lett Tao cellatársa. Sokszor mondták róla, hogy rideg a tekintete, emiatt kapott olyan sorsot tőlem, amilyet írtam.

Luhan: nagyon cuki és ártatlan arca van szerintem, ezért lett a karaktere olyan kis esetlen, védtelen, és emiatt került be Tao és Kris cellájába.

Chanyeol: mikor említettem legjobb barátnőmnek (aki ugye a történetben Kyunghee), hogy írom a Moonligtot, kérte, hogy hozzam őt össze benne valakivel, de ne áruljam el, kivel, és mivel egy másik történetünkben egyszer már összejött Baekhyunnal, így most a választásom Chanyeolra esett, hisz ő a másik nagy kedvence. Valahogy pedig Minseot és Kyunghee is össze kellett ismertetnem, ezért lett Chanyeol végül Minseo szomszédja, hogy rajta keresztül a két lány összebarátkozhasson.

Baekhyun: nem tudom, miért, de az ő szerepe is adott volt. Tudtam, hogy lesz valaki, aki meg fog szökni, és gondolkodás nélkül rá esett a választásom.

Xiumin: amikor elkezdtem írni a történetet, valamiért annyira kinéztem belőle, hogy nagyszájú, és keményen viselkedik, annak ellenére, hogy a valóságban rettentő kedves arca van és alacsony. Valamiért úgy éreztem, ezt a szerepet kell ráosztanom, bármennyire meghökkentő is.

D.O. és Suho: az én szememben ők valamiért mindig is hasonlítottak egymásra, meg nem mondom, miért, ezért lettek ők cellatársak. Mivel a történetbe akartam belevinni egy kis vidámságot, ezért úgy gondoltam, ők tökéletesek lesznek erre a szerepre.

Sehun, Chen, Kai, Lay: nekik négyüknek nehezen választottam feladatot. Mindenképpen akartam olyanokat, akik Minseo oldalán segédkeznek, és akartam olyanokat is, akik meghalnak – sőt, akik eleinte meghaltak, azok halottak is maradtak volna. Nem akartam túl sok szereplővel dolgozni, így akartam lecsökkenteni a létszámot, végül nem volt szívem megölni senkit, ezért visszahoztam őket az életbe. De, hogy miért Kai és Lay lett ez a két karakter, azt nem tudom. Chen túl aranyos lett volna meghalni, Sehun meg nagyon férfias, ezért őt Minseo mellett akartam tudni.

§  Lett volna olyan jelenet, amiben Chen és Sehun eltűnnek, és őket is farkassá akarják változtatni, és Minseo menti meg őket, de ez már túl bonyolult lett volna, így nem írtam meg.

§  A farkasokra tetovált számoknak eleinte jelentése volt. Ezek a számok a pólójukra szokott írva lenni, és én mindenképpen fel akartam ezt használni a történetben. Napokat gondolkodtam azon, mi is legyen az, mire arra jutottam, hogy az a lakásuk házszámát jelenti. Végül az egészet elvetettem, mert bénának találtam az ötletet, így a történetben nem derül ki valójában, mik is voltak azok a számok.

§  A legnehezebb feladat az volt, hogy időrendben összeállítsam a történetet. Bizonyára észrevettétek egy idő után (főként, amikor a két szál kezdett összeérni), hogy az események nem ugyanazon a napon játszódnak, és időnként egy hónapnyi eltolódás is keletkezett. Rengeteget aggódtam emiatt, hisz amikor az egyik szálon éppen volt valami izgalom, a másikon is kellett haladnom, és húzni a dolgokat, hogy ne érjek el korábban a két szál összeolvadásához. Természetesen ez kívülről nem tűnt fel, de ezek miatt nagyon sok olyan dolog került bele a történetbe, amit eleinte nem terveztem. Bár az is igaz, hogy teljesen szabad kezet adtam magamnak: az alaptörténet annyi volt, hogy Minseo elköltözik vidékre a nagymamájával, közben pedig a másik szálon Taoék szenvednek, és hogy ennek majd úgy kell összeérnie, amikor megszöknek. Hogy ezt mikor, hogyan, és kik lesznek benne, nem tudtam, egyszerűen csak nekiálltam írni, és írás közben találtam ki, hogy mi hogyan fog alakulni.

§  Amikor Chanyeol bekerült a kísérleti helyre, valóban farkast akartam belőle is csinálni, de amikor az olvasóim is erre gyanakodtak, úgy döntöttem, teszek bele egy csavart, és ő mégsem lesz farkas. Az eredmény megvolt, tényleg sokan meglepődtek ezen. De hogy miért nem tették végül azzá, ez majd a folytatásból kiderül. 

§  Biztosan sokatokat érdekli, honnan jött a szökésnél az, hogy a wc-n keresztül szökjenek meg. Ugye itt Suho és D.O. az évek alatt szép lassan kibontotta a falat, bármilyen undorító és hihetetlen is. Őszintén: ez csak úgy beugrott. Mindenképpen azt akartam, hogy ők így külön fognak megszökni, és ezt dobta ki az agyam. Néha nagyon ordenáré tudok lenni, tudom, és bocsánat érte =D

§  Miért pont Muhandae erdő? A ’Munhandae’ koreai szó, azt jelenti: végtelenség. Mivel a kísérleti hely eléggé elzárt helyen van az emberektől, és valóban nagy területű, ezért gondoltam, ez a név tökéletesen fog hozzá illeni.

§  Miért pont Yojeong kemping? A ’Yojeong’ szó is koreai, ami azt jelenti, tündér. Szeretem a tündéreket, és a keming is szép helyen van, ezért esett erre a választásom.

§  Luhannak eleinte sikerült volna visszakerülnie a cégéhez, ám akkor ezt is hosszabban kellett volna fejtegetnem, így inkább elvetettem ezt az ötletet.

§  Minseo mamáját mindig csak Nagyiként emlegettem, és bár soha nem is akartam neki nevet keresni, végül mégiscsak választanom kellett neki egyet (Park Hwayeon), amikor a kórházból keresték Minseot. Ez a név egyébként ezen kívül még egyszer szerepel, a történet végén, amikor eltemették.

§  Nagyiról további érdekesség, hogy soha nem volt említés arról, hány éves. Az epilógusban derült ki, hogy 1935-ben született, tehát 80 éves korában halt meg. Egyébként az egyik mamám is ebben az évben született, emiatt lett 1935.

§  Az orvos, aki beszélt Minseoval telefonon, Dr. Song Jaehee. A Doctor Stranger doramában is így hívták a főszereplőt, innen jött a szereplő neve. Nagyon szimpatikus az a színésznő, ezért gondoltam, hogy a nevét felhasználom a történetemben.

§  Amikor Sehun szerelmet vallott Minseonak, azt sem terveztem bele a történetbe. Sokan írták, hogy Baekhyunnal inkább összeillene, mint Taoval, és ha jól emlékszem, volt, hogy Sehunt is emlegették, így gondoltam, hogy egy kicsit még inkább megbolygassam a dolgokat, beleírtam egy ilyen rövid kis csavart. Hogy volt-e alapja Sehun érzéseinek, vagy csak a pillanat ragadta el, azt már a fantáziátokra bízom.

§  Néhány rész erejéig szerepet kapott Namjoon (BTS), Taecyeon (2PM), Ravi (VIXX) és Yongguk (B.A.P.)  is. Őket eleinte sosem akartam megnevezni, de gondoltam sokkal egyszerűbb neveket írni, mintha folyamatosan olyanokat írtam volna, hogy „felelte a fekete hajú”, „válaszolta a magas és izmos srác” és hasonlók. Rájuk pedig azért esett a választásom, mert szeretem a rappereket, nekik általában mély a hangjuk és rosszfiús a külsejük, és ez pont illett Kris társaságába. 

§  Leo (VIXX) azért tűnt fel a színen, mert a VIXX LR – Beautiful liar klipben eléggé sötét a megjelenése, kissé depressziós és nyomasztó, és úgy éreztem, őt feltétlenül bele kell írnom. Régóta akartam már őt is szerepeltetni valahol, de egy egész történetet sosem tudtam volna írni, amiben ő a főszereplő, így maradt ez a néhány rész.

§  A történetben a főszereplőket és minden mellékszereplőt összeszámolva összesen 35-en vannak. Ezek a következők:

-          Minseo, Kyunghee

-          Nagyi (ő szerepelt többször is a kísérleti helyen, álarcban)

-          12 EXO tag

-          9 idegen farkas, akik közül négyen vannak megnevezve

-          Leo (aki megcsinálja az igazolványokat)

-          Dr. Song Jahee (ápoló a kórházban)

-          Kim Yong Geon (főorvos, Chen apukája)

-          Recepciós lány (amikor Tao a kórházba ment, tőle informálódott)

-          Chanyeol családja (2 szülő + 2 testvér)

-          2 rendőr (ők is többször jelentek meg a történetben)

-          És volt még egy srác, akivel Luhan és Chanyeol összetűzésbe került a kísérleti helyen

De főként a 12 EXO taggal, Minseoval, Nagyival és időnként Kyungheeval foglalkoztam.

§  Vétettem egy hatalmas bakit a szereplőket illetően az 50. résztől kezdve.

Emlékeztek arra a jelenetre, amikor Taoék Busanban voltak, és a többiek később csatlakoztak hozzájuk? Nos, ott a szereplőket illetően igencsak elszámoltam magam.

Összesen 22 szereplővel dolgoztam a kempinges résznél, de Chanyeolt hazaküldtem, így maradtak 21-en. Taoék 7-en mentek Busanba, így a kempingben maradottak száma 14.

Azonban én ekkor már valamiért megszabadultam öt főtől, és azt írtam, hogy 9-en csatlakoztak Taoékhoz.

Hosszas fejtegetések, körülbelül az utolsó 30 rész átpörgetése, és megannyi számolgatás után rájöttem, hogy itt a hiba. Ne aggódjatok, ezt azóta már kijavítottam a történetben, de hogy nekem ez legalább 2 órát vett igénybe, az is biztos. Már alapból ott voltak gondjaim, hogy nálam a 7 + 14 = 20, nem pedig 21. Azt hiszem, a matek nem az erősségem. :D

§  Akartam olyan jelenetet is, amiben valaki öngyilkos lesz a kempingben, de ez szintén azért nem került bele, mert nem akartam még jobban húzni a dolgokat.

§  Azért Busanba költöztek, és azért ott élt Kris, mert egyrészt az kicsit messzebb van Dalseongtól, és nem akartam a közelben hagyni őket. Másfelől szeretem a tengereket, és ott van tenger, harmadrészt pedig a BTS-nek van egy száma, a Ma city, és abban énekelnek Busanról, és nagyon megragadt bennem az a rész.

§  A befejezést illetően elég sok ötletem támadt. Az első ilyen elképzelésem az volt, hogy Minseo lesz az, aki a srácokon kísérletezik, mert ő egy őrült rajongó, ráadásul Taonak a volt barátnője. Ez az ötlet egyébként 2014. november 29-én merült fel bennem, bár bevallom, egyáltalán nem emlékszem erre, pedig fel van írva egy word dokumentumban. Nem tudom, hogy ez honnan jött, de örülök, hogy ezt elvetettem. :D

§  Aztán találtam néhány feljegyzést is az utolsó részeket illetően, miszerint Minseo mamája nem került volna kórházba, hanem Tao kereste volna fel, és ölte volna meg, ez lett volna az oka annak, hogy ők sosem jönnek össze.

Sőt, igazából nem Tao lett volna az először, aki beleszeret Minseoba, hanem fordítva. Természetesen egy rövid időre mindketten szerelmesek lettek volna, de végül, miután Tao megöli Minseo mamáját, elmondja, hogy sosem szerette őt, megjátszott volt minden, hogy így kerüljön a nagymamája közelébe. Minseo erre bekattant volna, és végzett volna magával, amit Tao sosem tud meg. Tao szemszögéből lett volna megírva az utolsó rész, amiben végül bevallotta volna magának, hogy de, tényleg szerette Minseot.

Ebben még egy olyan variáció is felmerült, hogy Minseo is meg akarta volna ölni Taot, de aztán elengedte volna.

§  Lett volna olyan is, hogy Minseo a pincében rejtegeti Baekhyunt, és kiderült volna, hogy van ott egy ajtó, ami elvezet egészen a kísérleti helyig, és így bukott volna le a drágalátos Nagyi, de ez az ötlet nem igazán tetszett, így ezt is félredobtam.

§  Bárhogyan is alakult volna a történet, egyben biztos voltam mindig is: hogy Minseo nagymamája lesz az, aki ezt az egészet műveli. Bár voltak, akikben felmerült a gyanú, de végül sikerült ezt lecsillapítanom a folytonos kedvességével, vagy éppen azzal, amikor Baekhyunt és Minseot összeboronálta. Természetesen a kórházba sem véletlenül került, de addigra inkább tűnt áldozatnak, mintsem tettesnek, ez is az elterelésem része volt.

§   Meg se fordult a fejemben, hogy happy end legyen a történet vége. Már az elején tudtam, hogy Minseo és Tao nem lehetnek együtt, de csak később találtam ki, miért is.

§  Eleinte csak 25 részesre terveztem a történetet, aztán ebből lett, hogy írok egy 2. évadot, azonban a folytatáshoz nem gyűlt össze elég ötlet, és nem is akartam tovább bonyolítani a dolgokat, így abban maradtam, hogy össze is vonom meg nem is a két évadot. Az első évad 58 részes lett, míg a második évad valójában extra fejezetként lesz feltüntetve.

Epilógus

~ Epilógus~

Nagyi három nappal később meghalt.

A temetése gyönyörű volt. Nem sok ismerőséről tudtam, de akiket ismertem, meghívtam. Szöulból leutazott az a pár barátnője, és néhány szomszédunk is tiszteletét tette. Chanyeol és családja, valamint Kyunghee, Chen és Sehun is eljöttek a temetésre. Habár ők nem igazán ismerték a nagymamámat, szükségem volt a támaszukra, és tényleg jól esett, hogy ott voltak.

Miközben Nagyi koporsóját a földbe helyezték, a könnyeim megállíthatatlanul folytak. Valami szomorú és szívszorító gyászzene kísérte végig a szertartást. A pap a jótetteiről és kedvességéről prédikált, hogy mennyire erős és kitartó volt, és hogy reméljük, a Mennyországban békére lel.

Arra gondoltam, vajon akkor is ugyanezt mondaná, ha tudná, mit tett? Hogy talán az egyik rokonát pont ő ölte meg? Azoknak, akik itt voltak körülöttem, fogalmuk sem volt arról, miféle ember volt a nagymamám. De az igazság az volt, hogy még én magam sem tudtam pontosan. Hiába az a sok jó és segítőkészség, ha sokkal többet elvett, mint amennyit valaha adott. Nem egyenlítette ki a számláját, és biztos voltam abban, nem kapja meg a várt üdvösséget odafent, már ha létezik túlvilág.

Szemeim vérvörösek voltak a sírástól, és égtek az újonnan előtörő könnycseppektől; arcomat is pirosra csípte a kinti hideg és a sós cseppek végigmarták bőrömet. Még nem fordultunk át novemberbe, de a tél korán beköszöntött hozzánk. Most is hullottak a fehér hópelyhek, és fagyos érintésüktől már alig érzékeltem a lábujjaimat a cipőmben.

Lassan rádobálták a földet a koporsóra, és percekkel később már egy kisebb földkupac tornyosodott holtteste fölött. A koszorúkat és a virágcsokrokat ráhelyezték, majd mindenki részvétet nyilvánított, és elsétált.

Én még egy ideig ott maradtam, és néztem a fejfát, amin csak ennyi állt:

Park Hwayeon

Élt: 1935 - 2015

Nyugodj békében

A kezemben lévő virágot odatettem a többi közé, majd hosszú percekig csak meredtem rá. Az egész temetés, és amiken keresztül mentem a hónapokban, csak egy borzasztóan hosszú álomnak tűnt. Mélyen belül még most is reménykedtem, hogy hamarosan felébredek, de a testemben csordogáló folyékony fájdalom és hiány érzése biztosított arról, hogy ezeket a gondolatokat kiverjem a fejemből.

Sosem hittem, hogy valaha el fogom őt veszíteni, pláne nem ilyen körülmények között. Úgy véltem, sokáig együtt leszünk. Én csak egy átlagos életet szerettem volna, helyette pedig egy lehetetlen valóságba csöppentem.

Nagyi a sírba vitte a titkát. Fogalmam sem volt arról, mit kellene tennem; hogy elmondjam-e a barátaimnak és a többi farkasnak az igazat, vagy én is tegyek lakatot a számra, és dobjam el jó messzire a kulcsot. Nem féltem attól, hogy megutálnak, de biztosan kerültek volna egy ideig, és én ezt nem akartam. Megérdemelték volna, hogy tudják az igazságot, de nem voltam abban biztos, hogy ők együtt tudnának élni ezzel.

Felsóhajtottam, majd lehunytam a szemeimet. Egy hideg fuvallat söpört végig a sírok között, süvítve, vonyítva, mintha csak egy farkas üvöltött volna fel, valahol a távolban. Arcomat az ég felé fordítottam, és hagytam, hogy a hópelyhek beterítsenek. Ki akartam tépni az érzéseimet, és újraírni a saját életemet. Vissza akartam menni az időbe, amikor még gyerek voltam, hogy kijavítsam a hibáimat, és megállíthassam, hogy bekövetkezzen ez a katasztrófa. Talán ha nem kezdek el rajongani a farkasokért… most minden rendben lenne. Vagy talán minden sokkal rosszabbra fordult volna.

De sajnos a múlton nem tudtam már változtatni, képtelen voltam kiradírozni a valóságból az eltelt éveket. Most csak annyit tehettem, hogy apránként feldogozom magamban a történteket, és közben igyekszem kiegyensúlyozott és boldog életet élni.

Mert az Élet nem fog rám várni. Nem fogja azt mondani, hogy állj meg, sírd ki magad, és ha elég erős vagy, akkor gyere vissza és folytasd. Nem. Az Élet rohan tovább, újabb feladatokat ad majd, újabb keresztrejtvényeket csúsztat elém, hogy oldjam meg őket. Nem fogja érdekelni, hogy elég érett vagyok-e ezekhez a feladatokhoz, vagy, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyok. Az Élet folyamatosan tesztelni fog, és ha én fel akarom adni, nem fog könyörögni, hogy ugyan, ne tegyem.

Mert minden rajtam múlik, tőlem függ. Én döntök a Sorsom felől, és ha sikerül egyensúlyba kerülnöm az Élettel, akkor minden rendben van.

Kinyitottam szemeimet, majd hátat fordítottam a sírnak, Nagyinak, és egyúttal a múltnak is, miközben elsétáltam egy jobb élet felé. Talpam alatt ropogott a frissen esett hó, a szívemre pedig különös érzés telepedett.

Hogy ki vagyok én?

A nevem Park Minseo és meg fogom találni a boldogságom.