2015. április 3., péntek

21. rész



~ 21. rész~

Meg sem bírtam mozdulni a félelemtől. Egész testem lebénult, minden végtagom megmerevedett; csak álltam egy helyben, miközben a támadóm - akire nemrég még azt hittem, hogy egy állat -, szorosan ölelt hátulról, egyik kezével betapasztva a számat. Eszembe sem jutott sikítani vagy megpróbálni kiszabadulni szorításából, úgyis tudtam, hogy kapásból eltörné a nyakamat.
Lehunytam szemeimet, és azért imádkoztam, hogy ez az egész csak legyen egy rossz álom vagy, hogy Nagyi felébredjen, és kijöjjön és segítsen, vagy bármi, csak ne kelljen ezzel az idegennel itt és most lennem. Fejemben már az is leforgott, hogy meg fog erőszakolni, majd feldarabol, esetleg élve eltemet, vagy akár engem is elrabol, ahogy Chanyeollal tették. A lehető összes kegyetlen verziót láttam magam előtt, melyek hatására szemeim könnybe lábadtak és lassan végigcsorogtak az arcomon.
Éreztem, ahogy szorítása enyhült derekam körül, amint a könnycseppek ujjaihoz értek, én pedig utat engedtem egy nagyobb sóhajnak.
- Nem akarlak bántani – suttogta pontosan a fülembe, én pedig akaratlanul is libabőrös lettem és kirázott a hideg. Nem hittem neki, mégis… a félelem mintha engedett volna mellkasomban. – Most elengedlek, rendben?
Egy aprót bólintottam, pedig testem még most is ugyanolyan sokkos állapotban volt. Az idegen lassan levette kezét a számról, és másik keze is lecsúszott derekamról, én pedig arra gondoltam, hogy itt az esély, hogy elfussak, kirohanjak innen, miközben segítségért ordítozok.
Végül mégsem tettem semmi ilyesmit. Nem lett volna értelme, hisz azon nyomban utánam ugrik és végez velem.
Egy gyors mozdulattal előrébb léptem egyet, majd szembefordultam vele, és tartva a tisztes távolságot mértem végig őt. Kapkodtam a levegőt, mint aki kilométereket futott, és kezeimmel kitöröltem szememből a könnyeket. Értetlenül meredtem az előttem álló fiúra, aki nem sokkal volt magasabb nálam, és körülbelül velem egy idős lehetett, már amennyit láttam az arcából a sötétség miatt.
- Nem akartalak megijeszteni – felelte végül, hogy a hosszas csendet megtörje.
Ez volt az a pillanat, amikor végleg megnyugodtam és a lehető legjobban összezavarodtam. Rám támad, megfenyeget, hogy megöl és utána közli velem, hogy nem akar bántani és megijeszteni. Ez egy új módszer arra, hogy fiatal lányokat erőszakoljanak meg, raboljanak el? Chanyeol is bedőlt egy ilyennek, azért nincs itt? Vagy… tényleg igazat mond, és… akkor meg mit akar? Mit keres itt?
- Ki vagy te? – kérdeztem határozottan, bár hangom iszonyatosan remegett. Körbenéztem magam körül, hátha találok valamit, amit a kezembe vehetek, és ha esetleg újra nekem esne, védekezni tudjak, de pechemre semmi sem volt a közelben, így csak álltam vele szemben, miközben reménykedtem, hogy élve megúszom ezt az estét.
- Az egy hosszú történet – felelte kissé erőtlenül. Most meg mi van vele?
Ahogy a szemem kezdett hozzászokni a sötétséghez, csak akkor láttam, hogy ő… nos… kissé furcsa volt a testtartása. Mintha… nem is tudom, mintha… fájdalmai lennének. Kezével az egyik oszlopnak támaszkodott, és valahogy biztos voltam abban, hogyha elengedi, akkor elesik. Vagy csak rosszul láttam, és igazából egyenesen állt? Fogalmam sem volt, túlságosan beleolvadt a sötétségbe.
- Mit akarsz… tőlem? – kérdeztem félve, bizonytalanul. Egyáltalán nem tetszett ez a helyzet, és el akartam menni, de valami mégis megakadályozott ebben. Nem tűnt veszedelmesnek a támadóm, és ez furdalta a kíváncsiságomat.
Felsóhajtott, és elfordult tőlem. Igazam volt, tényleg az oszlopnak támaszkodott, mert most az egész testével dőlt neki.
- Most… menj el innen! – utasította alig hallhatóan. – Felejtsd el, hogy itt láttál!
- Nem félsz, hogy kihívom a rendőrséget? – a bátorságom kezdett visszatérni. Még mindig értetlenkedve meredtem rá, valami nagyon furcsa volt ebben az egészben.
- Már rég nem lennél itt, ha ilyen terveid lennének – válaszolta, és egy pillantást vetett rám.
Nem szóltunk egymáshoz. Képtelen voltam hátat fordítani és otthagyni, pedig aligha ez lett volna a legjobb megoldás. Mégis… valahogy attól féltem, ha elindulok, akkor kegyetlenül megjárom. Nem… ez nem igaz, nem féltem ettől, inkább csak érdekelt, hogy ki ő és mit keres itt.
- Felkapcsolom a villanyt – jelentettem ki határozottan, mert idegesített, hogy úgy beszélgetek egy vad idegennel, hogy még az arcát sem látom tisztán. Mintha csak egy mumus lenne. Nem volt olyan érzésem, hogy a valóságban vagyok és meg akartam győződni arról, hogy nem álmodok.
- Ne merészeld! – felelte újból fenyegetően, és rám villantotta szemeit, melyek most élénk zölden világítottak. Hátrahőköltem egy pillanatra, és újabb félelemhullám futott végig testemen, de még ez sem volt elég, hogy megijesszen. A kisugárzásában volt valami, ami nem taszított el magától. Talán idióta voltam, talán ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem az életemben, de ez akkor nem érdekelt. – Ha jót akarsz magadnak, ne merészeld! Tűnj el innen!
- Jól vagy? – kérdeztem, mit sem törődve az előbbi fenyegetésével. Ha bántani akart volna… már megtette volna. Különben is, ő maga mondta, hogy nem áll szándékában semmit sem tenni velem, így ez az egész csak egy üres fenyegetőzés volt részéről. Távol akart tartani magától, már csak azt nem értettem, hogy miért. Minek támadt rám az előbb, ha most meg elküld a fenébe? Talán… én ijesztettem meg őt, amikor közeledni kezdtem felé? Talán nem számított arra, hogy késő este valaki kint van az udvaron és váratlanul érte jelenlétem?
- Igen, jól vagyok – mondta, de hangjában megint volt valami furcsa. Nehezen ejtette ki ezt a három szót. Az egyik pillanatban még magabiztos volt, a másik pillanatban pedig már úgy kellett kipréselnie magából a szavakat. Valami nagyon nem stimmelt vele, mintha megállás nélkül erőlködnie kellene, hogy egyáltalán beszélni tudjon.
Újból csend telepedett ránk. Ő azt várta, hogy eltűnjek, én pedig nem tudtam, mit tegyek most. Nem hagyhattam itt, egyszerűen az ösztöneim azt súgták, hogy nem fordíthatok hátat, mert… miért is? Tényleg azt akarja, hogy hagyjam itt, és másnap majd higgyem azt, hogy ezt az egészet álmodtam? Miért kéne neki hinnem? És különben is… amíg nem látom az arcát, nem tudok döntést hozni.
Győzött a kíváncsiságom, így hátraléptem még kettőt, majd felkattintottam a villanyt. Az idegen felmordult, és eltakarta szemeit a hirtelen jött világosságtól, majd az oszlop túloldalára ment, hogy ne láthassam.
- Mi a fenét művelsz? – kérdezte kicsit sem kedves hangnemben.
- Tudni akarom, hogy ki vagy, ha már egyszer rám támadtál! – feleltem én is ugyanolyan határozottan. Az, hogy végre többet láttam, mint eddig, erőt adott és az összes félelmemet kiszorította belőlem.
- Mondtam, hogy tűnj el! – ismételgette magát, és ahogy meghallotta, hogy közelítek felé, csak még beljebb ment a fészerben. – Ne gyere a közelembe! – ellökte magát az oszloptól, és mielőtt elérte volna a fészer túlsó végét, összeesett.
- Te jó ég! – mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, és gyorsan a szám elé kaptam a kezemet. – Te vérzel! Te… te megsebesültél! – mutogattam rá és nem mertem megközelíteni. Ott álltam két lépésnyire mellette, és néztem, ahogy próbálja feltornázni magát a földről. Egy fekete nadrág volt rajta, és egy fehér felső, de az utóbbi tocsogott a vértől. Ahogy jobban szemügyre vettem, fokozatosan fedeztem fel, hogy nem csak a pólója véres, hanem mindkét keze, és az egész arca is. Ruhái gyűröttek voltak, és koszosak, mintha egy hajléktalan lenne.
- Mondtam, hogy ne kapcsold fel azt a rohadt villanyt… - lehelte erőtlenül és a hátára fordult a talajon. Képtelen volt megmozdulni, az egész fájdalom átjárta a testét, és ahogy barna szemeibe néztem, mérhetetlen kétségbeesést és szenvedést láttam. Mi a franc történt vele?
Ez volt az a pillanat, amikor minden érzésemet elnyomtam magamban, és leguggoltam mellé. Lekaptam a pulóveremet, hogy a hasán lévő sebre helyezhessem, ezzel is segítve elállítani a vérzést.
- Téged meglőttek! – mondtam ismét túl hangosan a döbbenettől. Ismét elszörnyedtem a látványtól. A gyomrom igencsak felfordult, és nem sok kellett, hogy elhányjam magam. Sosem láttam ennyi vért, és fogalmam sem volt róla, miért van még életben. Nem kellett orvosnak lennem ahhoz, hogy tudjam, ennyi vérveszteségbe már régen belehaltak volna. Tudni akartam, mi történt vele, de ahhoz előbb meg kellett mentenem az életét. – Ezt szorítsd ide! – húztam kezét a pulóveremre.
- Mi a fenét csinálsz? – kérdezte értetlenül, de nem törődtem vele. Felpattantam és egy kis kutakodás után, sikerült az egyik polcról leemelnem egy poharat. Kirohantam az udvarra, majd a kerti csapból megtöltöttem azt vízzel, és visszamentem az idegenhez.
- Ezt idd meg! – segítettem neki kicsit felülni, hogy néhány kortyot igyon. Nem tiltakozott, és olyan mohón itta a vizet, mint aki napok óta nem jutott folyadékhoz.
Miután kiürült a pohár, visszafeküdt a földre, és lehunyta szemeit.
- Hiába segítesz, nem érem meg a reggelt – mondta elkeseredetten, mégis, szája sarkában egy apró mosoly jelent meg. Nagyot sóhajtott, majd köhögni kezdett, végül elcsendesedett. Arca meg-megrándult a fájdalomtól, mely folyamatosan belé nyílalt.
- Mit mondtál, hogy hívnak?
- Baekhyun – emelte rám tekintetét ismét.
Kezeim közé fogtam arcát, és úgy néztem mélyen szemeibe.
- Megbízol bennem, Baekhyun? – kérdeztem, ő pedig ugyan kissé határozatlanul, de bólintott. – Helyes, mert meg fogom menteni az életedet.
Elengedtem, majd felálltam mellőle, és mielőtt kirohantam volna a fészerből, még hozzátettem:
- Hozok segítséget.
Lekapcsoltam a villanyt, majd becsuktam magam után az ajtót, és visszasiettem a lakásba.
Mégis mi a fenét művelek? 

http://images.vcpost.com/data/images/full/23046/exos-baekhyun.jpg

12 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. Egy kicsit lazáb rész volt de jó. Ilyenek is kellenek bele :) mimseo bátor vagy h egy farkason segítesz. Csak ügyesen. Lesz még dolgod bôven (ùgy gondolom)
    Lassan megtudunk mindent mindenkirôl h kinek mi a fô szerepe s célja. :)
    FOLYTASD hozd hamar a következôtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál^^
      Minseo nem tudja, hogy micsoda Baekhyun, ezért segít neki, bár tény, hogy így is bátor volt, hogy ott maradt. Meglátjuk, mi lesz a későbbiekben^^

      Törlés
  2. Nagyon jó lett. És Baekie!! :33 Jó hogy életben van. *-*
    Lécci hamar hozd a Folytatás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen^^ Igen, Baekhyunt életben hagytam.... egyelőre. Ki tudja, mi lesz vele később =D

      Törlés
  3. Szia!
    Huh, végre a végére értem a részeknek, mégis kicsit csalódott vagyok, mert olyan jó volt, hogy ott állt előttem egy csomó rész, arra várva, hogy olvashassam őket, és most, hogy a mai fejezethez is elértem, már ki kell őket várnom és nem vagyok valami türelmes típus, ha egy jó történetről van szó xD :(
    Baekhyun eddig egészen szimpatikus karakter, és hiába fenyegette meg többször is Minseo-t, mint ahogy ő is, én is biztos voltam abban, hogy azért önszántából nem bántaná, hiszen nem rossz ember ő. Viszont nagyon sajnálom, hogy megsebesült, és remélem Minseo képes lesz megmenteni, mert jó lenne ha legalább túlélné, ha már ennyi mindent kiállt és sikerült is megszöknie! Ne hiábavaló legyen már! Szóval remélem őt nem ölöd meg, hanem ezentúl fontos szereplője lesz a történetnek :)
    Kíváncsian várom a következő részt, hozd hamar! :3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Bocsánat, de sajnos időhiány miatt nem sokat tudok írni =( Remélem, mielőbb lemennek a vizsgáim, és akkor teljes erővel erre tudok koncentrálni. :) De tényleg jó hamar elolvastál mindent, úgyhogy minden tiszteletem a tiéd^^
      Ha Baekhyun kitálalna, akkor a többieknek, akik bent maradtak, talán lenne esélyük megszökniük, bár kérdés, ha Minseo megtudná, micsoda Baekhyun, mennyire hinne neki. És természetesen előbb életben is kell maradnia, szóval reménykedjünk, hogy Minseo tud segíteni és túlélni Baekhyun :)
      Köszönöm, hogy elolvastad a történetet és ennyi időt szántál arra, hogy írj mindegyik részhez =D Tényleg hihetetlen vagy.... :)

      Törlés
  4. Szia:) Gondoltam, hogy Baekhyun lesz az! Nagyon nagyon jó volt!!! Még mindig imádom!! Tényleg gondoltam, hogy így lesz, csak ott elakadtam, hogy ha Baekhyun még nem ismeri Chanyeolt, akkor, hogyan fogják megtalálni közösen? Egyébként te vagy az az író, akivel majdnem megegyezik a gondolkodásunk (azért nem teljesen, mert az furi lenne xd) Ügyes, igényes munkáid vannak, de még izgalmasak is, és benne van az UB-m (Chanyeol) is:DD Ez a fejezet sem változtatott azon, hogy a kedvencem:) Folytasd mihamarabb!!!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a véleményedet! :)
      Nem sok lehetőség volt arra, hogy ki lesz Minseo támadója, max. Chanyeol lehetett volna még vagy egy új szereplő.
      Annak meg örülök, hogy megegyezik a gondolkodásunk, jó ezt hallani^^ És köszönöm szépen, igyekszem a lehető legjobb formát kihozni magamból :)

      Törlés
  5. Jaaajj, úgy szégyellem magamat, hogy jó pár fejezettel le voltam maradva, ugyanakkor élvezet volt egyhuzamban elolvasni őket, csak úgy faltam a sorokat!!*____* igazából ettől az egy fejezet Tao/egy fejezet Minseo szemszögéből történő írással meg tudsz őrjíteni (persze csak jó értelemben :DD) mégis talán ez az, ami leginkább megfogott és a legjobban tetszik ebben a történetben :)) csupán az az egy bajom vele, hogy amíg Minseo-t olvasom, majd megbolondulok, mi lehet a bebörtönzött, félholtra kínzott, szerencsétlen fiainkkal, mikor meg Tao filozofálásán van a sor, akkor meg Minseoért és barátaiért izgulok :)) de ez így van rendjén, nagyon ügyes megoldás ez a két szálon futtatás, az elejétől kezdve kíváncsi voltam rá, hogyan fog összefonódni ez az egész, bár Chanyeol eltűnésénél már kezdtem sejteni...^^
    annak örülök, hogy Baek szökése valóban sikeres volt, és annak ellenére, hogy a valóságban nem különösebben bírom a gyereket, itt végig izgultam ezt a fejezetet, és szinte imádkoztam érte, hogy Baek túlélje!! *____* Minseo előtt pedig igazán le a kalappal, hogy ilyen bátor volt, és azonnal a fiú segítségére sietett, ezzel megint bebizonyította kedvességét és önzetlenségét :)) kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni a továbbiakban a kapcsolatuk Baekkel, mert úgy érzem, itt még lesz valami...:P
    cellalakóink meg úgy látszik, új társat kaptak, bár őszintén szólva, sejtettem, hogy ott fog kikötni szerencsétlen Channie... :/ :/ kíváncsi vagyok, hogyan sikerül elfogadnia ezt az új helyzetet, és mennyire sikerül majd beilleszkednie, valamint, hogy a többiek hogyan viszonyulnak majd hozzá... én reménykedem benne, hogy Luhanhoz hasonlóan őt is befogadják majd a maguk módján, és egy igazán jó kis csapatot fognak majd alkotni együtt :P a karaktereid megformálását még mindig imádom, tetszik az a fajta gondolatmenet amit beléjük ültetsz, és úgy érzem, egyfajta jellemfejlődésen megy keresztül mindegyikük... :)) elképesztő módon vezeted le, ahogy Tao az okokat keresi, és a szökés lehetőségét fontolgatja, majd mérlegel, próbál ellenkezni saját magával, de mégis ott bujkál benne a remény egy parányi szikrája... o.O a többiekkel pedig ugyanígy!! :DD nem félnek kiállni magukért, kimondani a véleményüket, csupán a megvalósításhoz nincs még elég sütnivalójuk, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ezt is megoldják majd :) egyszóval, minden nagyon pontos, minden nagyon precíz, a fogalmazásmódot még mindig hihetetlen, csak gratulálni tudok hozzá!! :)) köszönöm, hogy olvashattam, várom a folytatást! ;) Orsi voltam^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsi^^
      Először is köszönöm szépen, hogy egy ilyen hosszú véleménnyel leptél meg :D Erre igazán nem számítottam =D
      Nagyon örülök, hogy ennyire élvezed az egész történetet és hogy ennyire megszeretted; igyekszem jól írni és izgalmasan, hogy fent tartsam az érdeklődést. Tudom, hogy idegörlő olvasni, hogy két szálon fut a cselekmény, de ez már csak egy ilyen történet. :P Még sosem írtam így, ezt is ki kellett próbálni^^ És kétszer olyan nehéz írni, mint egy rendes történetet. :D
      Baekhyunról csak annyit, hogy egyenlőre életben van, ki tudja, mit fogok összehozni a következőben =D Még én sem tudom, van egy elképzelésem, de aztán lehet jön egy másik ötlet =D De nem, nem akarom őt bántani :P
      Chanyeol drága sajnos a farkasok között kötött ki, amire igen, tényleg lehetett számítani, már csak kérdés, mi lesz ott vele. :P Befogadják, avagy sem? Bármi lehet =)
      Köszönöm szépen tényleg a véleményedet^^ Nagyon jól esik, és az is, hogy ennyire látszik, hogy a szereplők változnak. Örülök, mert ettől féltem a legjobban, hogy sikerül-e átadnom ezt a fejlődést, és pont ezért is nyúlik el ennyire úgymond az eleje, mert ahhoz, hogy itt akármiféle szökés legyen, a szereplőknek - legalábbis Taoéknak - meg kell változniuk, az pedig nem megy egy nap alatt. Sok mindent át kell gondolniuk, tervezgetni, meg minden egyéb, hisz fogalmuk sincs, mi van odakint, mekkora ez a hely, és hasonlók. :) Lesz itt dolguk bőven, de legalább a gondolat megvan nekik :) Tényleg örülök, hogy ennyire belelkesedtél és ennyire tetszik, amit írok^^ Köszönöm, nem tudom, hogy fogom ezt meghálálni, de köszönöm nagyon^^ :)

      Törlés
  6. Huhú, mégiscsak Baekhyun volt az. Engem nem lehet megtéveszteni. ^^
    Istenkém, remélem sikerül megmenteni, mert nagyon szomorú lennék, ha meghalna vagy valami.
    Várom a folytatást. Pusz <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ő volt az :P Habár az utolsó pillanatokban elgondolkodtam, hogy lehet mégsem ő lesz, de végül ennél maradtam :P
      Köszönöm, hogy írtál, igyekszem a folytatással^^

      Törlés